A történet alapja egy 1992-ben lezajlott szerb-bosnyák csetepaté, amelyet a Szerb Hadsereg robbantott ki etnikai megtisztítás szándékából. Betörtek Boszniába, majd hatalmas mészárlás kíséretében nagyon hatásos látványvilágú, de azért épp eléggé visszafogott vérengzést folytattak - gyenge gyomrúaknak csak kicsit kell eltakatni a szemüket - egészen az Amerikai haderők és a NATO bevonásáig, s így lépett színre Robert De Niro Benjamin Ford szerepében. Véget vetve a támadó nép rettegett halálosztaga ámokfutásának sorban kivégezték a csoport tagjait, de az egyik tagnak akkora – mondhatja erős iróniával a fejünkben szóló kis hangocska – szerencséje volt, hogy nyaktól lefelé lebénulva tengetette napjait sok-sok évig és mikor meggyógyult, hajtóvadászatot indított életének megnyomorítója ellen: innen ered a Killer Season elnevezés, avagy „Hajtsuk fel Benjamin Fordot!”

A fentebb említett egyén, azóta egy festőien szép hegység mélyére menekülten él, kerüli fiát, újszülött unokáját meg úgy általában a szociális tevékenységeket és szarvasokat fotóz – nem is rosszul – Bear Grills irigylésére méltó rejtekhelyekről. Kiderül ebből és az ő szájából is hallhatjuk, hogy egyáltalán nem békélt meg a háború emlékének borzalmaival, amit időről időre felsajduló lába is csak erősít benne, így burkoltan bár, de még mindig kísértik azok a bizonyos démonok. 

 

Eközben Kovács Emil sem tétlenkedik. Egy nap sötétbe burkolózva, kezdő halálfalóként követi nyomon Benjamin útját és mit ad Isten, másnap már együtt mennek vadászni, csakhogy beüt a ménkő és elszabadulnak az indulatok. Nem lövöm le a poént, de annyit elmondhatok, hogy bizonyos szemszögből Travolta kitörése teljesen megérthető és jogos, viszont nem jó párosítás a bosszúvágy hajtotta rögeszme és a katonai kiképzés, valamint a kínzásban való jártasság, így odáig fajul a dolog, hogy belevonja NATO-katonánk családját is kettejük háborújába egy rájuk irányított nyílvesszővel. Ekkor elpattan a húr, ami még tartotta Benjamin Fordban a békésebbik megoldás iránt viseltetett szándékot és Johnny Cash-t hallgatva LIMONÁDÉVAL vallatja a kissé elmeháborodott Lincoln-szakállasunkat és itt hangzik el majdnem – pontosabban félig - egy olyan elképesztő közhely, amit azóta sem tudok hová tenni - egy ilyen filmben egyszerűen röhejesen hangzik. Többet nem is mesélek a cselekményről, mert élvezhetetlen lenne a film.

 

Két dolog is van a filmben, ami keretbe fogja a történetet: a kivégzés pillanatának helyzete és egy vicc, amit csak félig tud elmondani Benjamin Ford és a legvégén fejezi be… és teljesen ráhúzható az egész alap problémára, ugyanis nem mindenki van tudatában annak, hogy véget ért a háború…