Good Bye Lenin!

1989. november 9-én leomlott a berlini fal. Németországban a keleti és nyugati rész egyesülése, a negyven évig uralkodó szocializmus vége egy új világ kezdetét jelentette az ott élők számára. Az eseményeknek emléket állítva készült 2003-ban egy meglehetősen érdekes történetű film, ami hitelesen ábrázolja az akkori állapotokat és embereket.

Főszereplőnk a Kerner család, akinek tagjai a film során nem akármilyen kálváriát járnak végig. Először is, az Apa nyugatra szökött – ahogy a gyerekek tudják – egy másik nő miatt, magára hagyva feleségét, Christianét, kislányát, Arianét és kisfiát, Alexet. Christiane nem tudja túltenni magát a történteken, és némaságba burkolózik egészen addig, míg meg nem találja új szerelmét a szocializmus eszméjében. Ettől kezdve a rendszernek él, azonban egy szívinfarktust követően nyolc hónapra kómába esik. Amíg ő „alszik”, a hőn imádott szocializmus megbukik, kelet és nyugat egyesül, s egész Németország megváltozik. Mikor felébred, orvosa tudatja a nő fiával, Alexszel, hogy bármilyen izgalom egy újabb infarktushoz vezethet.

Ekkor indul a film viccesen abszurd cselekménye; Alex ugyanis, hogy megkímélje édesanyját a változások okozta izgalomtól, a nő szobájában létrehozza a szocializmust. A régi bútorok visszakerülnek, a barátoknak, családtagoknak egy szót sem szabad szólniuk Németország egyesüléséről. A gondok akkor kezdődnek, amikor Christiane olyan dolgokat kezd kérni, amelyeket már lehetetlen beszerezni, tv-t szeretne nézni, és előbb-utóbb persze sétálni is akar a városban.

A Good Bye Lenin korképet fest, a különös történeten keresztül mutatja be a változásokat, amelyek egyik pillanatról a másikra történtek, s amelyekhez az emberek hihetetlenül gyorsan alkalmazkodtak. A legérdekesebb azonban az, amilyen természetességgel a film mindezeket az óriási változásokat ábrázolja. Az emberek a negyvenévnyi elszigeteltség után gond nélkül utazhatnak keletről nyugatra? Igen. A Trabantok után hirtelen mindenütt „menő” kocsik száguldanak? A falakat Coca Cola-reklám borítja, az emberek régi bútorai mind az utcákon hevernek? Természetesen. A negyven évig használt pénz pillanatok alatt teljesen értéktelen lesz? Az emberek egyik napról a másikra elveszthetik biztosnak hitt állásukat? Hát hogyne.

A film egyik talán legjobb jelenete, amikor Kerner asszony sétára indul, s a múlt egy utolsó képviselője, maga Lenin, egészen pontosan az ő szobra egy helikopterrel vontatva búcsút int Christianénak, miközben a háttérben a jelen elevenedik meg a már említett autók és reklámok képében.

S miközben egy érdekes időutazáson vehetünk részt, megismerhetjük egy család történetét is. Alexét, a fiúét, akit az anyja iránt érzett szeretete minden akadályon átsegít, s valamint az anyáét, akinek titkára a film végén derül fény, s ezáltal teljesen összeáll számunkra a kép.

Összességében tehát a Good Bye Lenin méltó emléket állít a kornak, különleges atmoszféráján, abszurd és közben mégis hétköznapi történetén az ember hol nevethet, hol magával ragadhatja a nosztalgikus hangulat – és valószínűleg ez is volt a cél.

Tóth Ilona