Elveszett

Amanda Seyfried-nek ebben a filmben olyan lány bőrébe kell bújnia, akit szörnyű múltja a jelenben is kínoz. Gyógyszereket szed, de a régi emlékeitől így sem tud megszabadulni. A film két idősíkon fut: az egyik Jill (Amanda Seyfried) múltja, a másik a jelen, ahol Molly, Jill nővére éppen a vizsgáira készült, ám a véletlen folytán a múlt emlékei újra lejátszódnak. Molly-t elrabolja egy ismeretlen ember, Jill pedig kénytelen lesz újra szembenézni régi életével. Senkit nem enged magához közel, mindenki azt hiszi, hogy hazudik a múltját illetően. Talán pont ezért van az, hogy a rendőrök sem hisznek neki, így egyedül kell szembenéznie a régi emlékeivel. A drámaiságot fokozza, hogy testvérét kell megmentenie.

Már a film kezdetén olyan képeket kap a néző, amiből arra lehet következtetni, hogy Jill súlyosan kötődik a múljához, de a film közepe felé már egyre világosabb, hogy csupán az emlékeit hajszolja. Molly számára a legfontosabb és csak ezekbe az emlékekbe tud kapaszkodni. A film végéhez közeledve sem kap a néző okot arra, hogy biztos lehessen a lány kilétében. A hangulatot fokozzák a múlt eseményeinek képei és a tudatlan állapot, ami az egész film során jelen van.

Amanda Seyfried-nek mindegyik filmjét láttam, és jó színésznőnek tartom, s ezúttal is remek alakítást nyújtott. Persze a többi színész is a karakterének megfelelően játszott. A film képi és hangi világa nagyon jól tükrözi a történet hangulatát. Minden meg van benne, ami egy jó drámához szükséges. Jill egy sérült személyiség, akinek a múltja befolyásolja és formálja a jelenét, ezen kívül már a film kezdetén megjelenik egyfajta cél, de ez a későbbiekben sokkal bonyolultabb formában folytatódik. A film nem egy nagyvárosban játszódik, nincs benne túl sok helyszín. Szerintem Amanda szerepe azért életszerű, mert nem a jó és a rossz szembenállását próbálja eljátszani, hanem a valódi személyiségét mutatja meg. Az ’ellenfele’ olyan személy, aki mindig is a közelében volt, ami még jobban fokozza az valószerűséget. Ezt a filmet mindenkinek ajánlom, aki szereti az igazi drámai hangulatot tükröző történeteket. Nagyon élvezhető, és a csattanó részét sikerült a legvégéig elhúzni. A néző csak képkockákat kap az egész film során Molly kilétével kapcsolatosan. Természetesen a rendező még ezen is tudott csavarni, így a film igazán nem várt fordulattal és véget.

Kiss Kriszti