Üdv a mocsokban

Úgy gondolom, hogy ezen találkozása az amerikai-brit színészeknek és rendezésnek egészen egyedi alkotást eredményezett. Már a tény, hogy egy szokásosnak mondható akciófilmet szintén szokásos karakterekkel képesek voltak egy érezhetően tipikus angol köntösbe bújtatni, amiből következik a letisztultság – mind képi megoldásokban, mind párbeszédekkel kapcsolatban -, az egyszerűség és a lényegre való koncentrálás egyedi hangulatot kölcsönöz a filmnek. Természetesen innen sem hiányzik motoros-autósüldözés, lövöldözés egy remekül megvilágított klubban és a megkeseredett nyomozó karaktere, de mindez egyáltalán nem hat erőltetettnek köszönhetően a britekre jellemző filmes világnak.

Maga a történet Londonban játszódik, ahol Max Lewinsky ki tudja milyen oknál fogva – ez nem derül ki a film elején - megszállottan el akar kapni egy Jacob Sternwood nevű bűnözőt. Minden valószínűséggel személyes indokok is vezérelhették főhősünket, hiszen erősítést meg sem várva ered nyomába ellenségének, aki természetesen meglép, fizikai és lelki sérüléseket maga után hagyva. Már itt meg kell említenem a (számomra) nagyon is tetszetős látványvilágot, egyedi megoldásaival és tisztaságával, ám el kell ismerni, hogy ezen a ponton kissé klisésre, valószerűtlenre sikerült jelenetek sorakoznak fel – mindenesetre a képi megoldások egyszerűen szépek. Ezután három évvel későbbi jelenetek következnek, amikor Sternwoodnak vissza kell utaznia izlandi rejtőzködéséből. Egyből felmerül a gyanú, hogy a napokban esett lövöldözéshez neki is köze van, Lewinsky-ben pedig ismét felszakadnak nyomozói pályáján – vagyis inkább becsületén - esett sebei. Így hát igyekszik kijavítani a hírnevén esett csorbát, ám túlságosan érintett az ügyben, így nehéz hidegfejjel cselekednie.

Adja a téma és a cselekmény a londoni alvilág, illegális fegyverkereskedés, korrupt zsaruk és játszmák angolos bemutatását Max és társa nyomozásának szála mellett. Ez pedig egy nagyon fontos eleme a filmnek, mondhatni erre épül minden cselekedet, akár rossz, akár jó – ehhez kapcsolódik minden. Az alapszituáció szerint a londoni rendőrségnek nincs elég fegyvere, így a nem tudnak eredményesen fellépni a bűnözők ellen. Hogy idézzek - enyhe túlzással - mindössze „síppal és gumibottal” szerelkeztek fel. A cél tehát teljességgel nemes, csupán a módszer nem nevezhető a legjobbnak.

A nagy katarzis pedig mikor a két ellenség kénytelen kompromisszumot kötni, hogy közösen kiderítsék az igazságot és kölcsönösen segítsék, miután akaratlanul is bajtársakká válnak, noha elég furcsa szövegség az, amit kötnek. S az egyetlen jelenet, amiben némi humor van sem olyan vicces, hogy szívből tudnánk rajta nagyot nevetni – angol humor… Olyan helyzetet teremtenek, ami egyszerűen röhejes, de mégsem lehet rajta nevetni annak komolysága miatt. Alábbi kép mutatja e jelenetet:

Összegzés: én csak ajánlani tudom, szerintem nem valami megszokott unalmas akciófilm, amit már ezerszer meg egyszer láthattunk. Emellett a színészi játékkal kapcsolatban sem merült fel bennem semmilyen negatívum, bár a magyar szinkronhangok néhol elég furcsára sikerültek – valószínűleg akkor igazi az élmény, ha eredeti nyelven nézi az ember, így nem hangzanak szokatlanul a párbeszédek. Ám fel kell arra is készülni, hogy semmiféle plusz, az esztétikai élményhez hozzátévő giccs nincsen közbeszúva, tehát csakis azt tárják a Néző elé, ami a cselekményhez kapcsolódik. Lehet hogy ez valakinek nem ad akkora filmélményt, de mindenképp érdemes megismerkedni a műfaj ezen gyöngyszemével.