Adam, a már fentebb említett elítélt elméjében is egyszerre rengeteg kérdés fogalmazódik meg. Az még csak a legkisebb gondja, hogy vajon a lelkész miért annyira beszédes és jólelkű, ám annál inkább megütközésre készteti annak érthetetlen logikája, mint például két bárányáról (Gunnar és Khalid) alkotott tévképzetei, miszerint azok megjavultak, s felhagytak régi bűnös életmódjukkal. Az én értelmezésemben Ivan, a pap karaktere valamiképp jelképezi a vak hitet, ami nem engedi a hívőt meglátni a valóságot, s annak tagadására készteti. A másik elgondolást képezi a rendkívüli elszántsága a szereplőnek, mivel a szörnyű gyerekkor és a későbbi megpróbáltatások ellenére is képes erőt sugározni. Vele szemben áll Adam, aki a hideg realitás talaján áll két lábbal – talán a tudományban hívőket reprezentálja -, és nem átall szadista módon szembesíteni ezzel mindenkit, s csak később döbben rá, hogy mennyit is ártott vele.

 

Mindvégig az az érzésem volt ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy minden mondat, kép valamiféle jelentést hordoz magában. Akkora nagyot talán nem is tévedhettem, mivel egyértelműen mutat fel minden jelképes üzenetet, de mégsem tolakodó módon. Inkább gondolkodásra késztető elemeket csempészett bele a rendező, mintsem tálcán tolta elénk az indokokat, így téve izgalmassá a filmet és tartja fent az érdeklődést. Furcsa, hogy egyik lapon filmdrámának titulálják, másutt pedig vígjátékként szerepel, bár érthető is egyben, ugyanis meghökkentően nyers a stílusa. Szókimondó és nem féltek megmutatni a szereplők árnyoldalait sőt, erre helyezték a hangsúlyt.

 

Összességében azt kell, hogy mondjam, most sem csalódtam a dán forgatókönyvíró munkájában, bár az ilyen típusú filmekhez egyfajta hangulat nélkülözhetetlen - már csak ha arra gondolunk, hogy milyen furcsa ötvözete a drámának és a vígjátéknak. A csodálatos, Istennek – vagy talán az Ördögnek - tulajdonított események teljes összhangban zajlanak a hideg valósággal párhuzamosan, így teremtve kapcsolatot a megmagyarázhatatlan és a kézzelfogható dolgok, valamint Adam fokozatosan növekvő kegyetlensége és az almafa sorsa között.