Carrie

A film főszereplője Carrie White, egy gimnazista lány, akinek végzős éveibe kapunk betekintést. A film másodlagos főszereplője Carrie vallási fanatikus anyja, aki a legkisebb ellenszegülést látva bezárja lányát egy szűk éléskamrába, ahol hosszú órákon keresztül imádkoznia kell a megbocsájtásért Jézushoz. Mindentől óvja lányát és mindent, ami neki nem tetszik bűnös kísértésnek tart.
Így tehát Carrinek nagyon tébolyító élete van otthon, de az iskolában sem ő a középpont, szinte számkivetettként kell megőriznie józan eszét.
A film története mindkettő változatban ugyanott kezdődik el: Carrie életében először szembesül azzal, hogy menstruál - az iskola öltözőjében. Természetesen vallásos anyja nem mesélt neki ilyen dolgokról, nem készítette fel erre, minden ehhez hasonló történést a Sátántól származtatott és elítélt, éppen ezért Carrie semmit se tudott. Teljes pánikban próbált segítséget kérni osztálytársaitól, akik kinevették és megalázták őt. A lány ennek hatására idővel rájön, hogy telekinetikus képességgel rendelkezik, amit fokozatosan próbál elsajátítani, miközben arra is figyel, hogy be tudjon illeszkedni a többiek közé. A zuhanyzóban történtek miatt néhány lányt megbüntetnek, akik ezért nem mehetnek el a végzősök báljára, természetesen bosszút forralnak Carrie ellen.

A Tragédia elkerülhetetlen. Carrie-t egy fiú hívja el a bálba, aki mit se tud az egészről. Ami az este alatt történik, teljesen megváltozat mindent. Osztálytársai viccesnek vélt bosszúja hatására az évek során felgyülemlett harag előjön Carrie-ből és megfékezhetetlenül mindent elsöpör az útból.
Carrie története Stephen King fejében született meg először és regényként publikálták. 1976-ban Brian De Palma leforgatta a filmes változatát is, majd musical változat is készült. Az új Carrie, amit 2013-ban mutattak be nem sikerült olyan drámaira, mint az első. Aki látta már Brian De Palma filmjét annak az új átdolgozás egy szenvedés lehet. Nekem egyáltalán nem tetszett  Kimberly Pierce Carrie-je. Az oka az, hogy a rendező próbálta ugyan átvenni az eredeti történetet, de ezt úgy oldotta meg, hogy mai témákat bontakoztatott ki benne. A másik, ami nem tetszet, hogy nem tudtam azonosulni a szereplővel, ahogy az első film nézése közben, aminek az lehet az oka, hogy a rendező próbált távolságot tartani a szereplőtől. Szerintem egy ilyen filmnek az lenne a lényege, hogy átéljük mind azt, ami a főhőssel történik, és ez által élvezhető legyen a film.