Azután

A halál mindannyiunk életének legbiztosabb része, amelyet mégis képtelenek vagyunk elfogadni, sőt, sokan valósággal rettegnek tőle. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – az embereket az idők kezdete óta foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon mi történik velünk az élet után. Erre a kérdésre igyekszik választ találni sok ezer film és történet, köztük e heti filmünk, az Azután is.

A három szálon futó cselekmény a fiatal francia újságírónővel, Marie-val indít, aki egy nyaralás kellős közepén boldogan sétálgat az utcán, amikor hirtelen egy cunami tör ki, és pillanatok alatt lerombolja az egész várost. Marie túléli a katasztrófát, de élete egy hajszálon múlott; valahol az élet és a halál között egy látomást látott, amelyet később sem felejt el. Meg kell jegyeznem, hogy a szökőárat bemutató képek lélegzetelállítóan hitelesek, a nézőt már az első percekben magával ragadja ez a drámai hangulat.

Ezután megismerünk egy kisfiút, Marcust, aki a hozzá legközelebb álló személyt veszíti el, nélküle elképzelni sem tudja az életét. Valamint ott van a Matt Damon által megformált George, egy egyszerű munkás, ám hamar megtudjuk, hogy egy műtétet követően, amikor is többször újraélesztették, különleges képesség birtokosa lett: képes kapcsolatba lépni a halottakkal.

A szálak mind egymástól függetlenek, azonban a film végére összefutnak; ez a találkozás pedig igazán megrendítő pillanatokat eredményez. A megható momentumokból egyébként sincs hiány. A három főszereplő halálhoz fűződő viszonya más és más helyzeteket idéz elő, azonban az érzés maga mindenhol ugyanaz, valahol a hétköznapi élet közvetlensége és vidámsága, valamint a halál természetfölötti, és mégis természetes létének megindító ábrázolása között.

A film legérdekesebb pontjai a szereplők véleményei, érzései, gondolatai a halálról. Mindnyájuk életének szerves részévé vált, mégis egészen másképp kezelik. Míg az újságíró Marie mindenáron beszélni akar tapasztalatairól, meg akarja osztani másokkal látomását, és legfőképp meg szeretné érteni annak jelentését, addig a magába forduló George inkább elveszítené képességét, hogy újra normális életet élhessen. Bár korábban a szeánszokból élt, ma már nem szívesen fogad senkit; az ő meglátása szerint az adottsága inkább átok, mint áldás. A film során ez a vélemény is érthetővé válik, hiszen láthatjuk, hogy George senkivel nem tud normális kapcsolatot létesíteni, ha fény derül a képességére.

A harmadik főszereplő, Marcus a legelhagyatottabb a halállal történő találkozásnak köszönhetően. Ő nem tapasztalt látomást és nem tud beszélni a holtakkal, így inkább az átlagembert képviseli a filmben, aki egy szerette elvesztése után teljesen magára marad, és akinek legfőbb célja, hogy újra beszélhessen, kapcsolatba léphessen hozzátartozójával.

Az Azután nem csak az elgondolkodtató történet és a rendkívül kidolgozott és szerethető karakterek miatt jó film, hanem a megvalósítás, a filmélmény szempontjából is. Az operatőri és a rendezői munka kiváló, ahogy a felépítés és a cselekménybonyolítás is. Ebben az esetben azonban ezek tűnnek mellékesebbnek, hiszen az érzelmes pillanatok olyan könnyen magukkal ragadják az embert, hogy a film valószínűleg a szkeptikusabb nézőket is a képernyő elé szögezi.

Tóth Ilona