Az angol beteg

Lassan húsz év telt el Az angol beteg megjelenése óta, ezalatt az idő alatt pedig valóságos kultuszfilm vált belőle. A történet egy magyar gróf, Almásy László életével foglalkozik, aki a második világháború idején egy expedíción vett részt, ahol földrajzi kutatásokat végzett. Éppen ezért lehet különösen kedves a film nekünk, hiszen egy olyan magyar tudóst mutat be a nagyvilágnak, akinek a nevét enélkül talán mi magunk sem ismernénk.

A cselekmény rögtön Almásy balesetével indít 1944-ben; egy repülőgépen utazik, amit lelőnek, s így a zuhanás után a férfi szinte egész teste szénné ég: csoda, hogy egyáltalán túléli. Ekkor jelenik meg egy fiatal angol ápolónő, akinek szintén sok fájdalommal kell szembenéznie magánéletében, s úgy dönt, hogy a háború viszontagságai elől egy elhagyatott olasz kastélyba költözik a beteg férfivel. A férfivel, akiről semmit sem tud, hiszen az a saját nevére sem emlékszik.

A dolgok azonban megváltoznak, amikor egy idegen érkezik a kastélyba, David Caravaggio, aki ismeri a grófot és az életének egy bizonyos szakaszát is. A találkozás hatására Almásy végre emlékezni kezd, s mi vele együtt elevenítjük fel a múltját, ami egészen a tragikus balesetig vezetett.

Mielőtt belevágtam ebbe a nem kifejezetten rövid 156 percbe, nem igazán tudtam, mire is számítsak. A cselekményről annyit tudván, hogy 1944-ben játszódik, Almásy grófról szól, aki földrajzi kutatásokat végzett, gondolhattam, hogy vagy egy háborús, vagy egy tudományosabb filmet látok majd. Persze a borító árulkodó, abból sejthető, hogy Az angol beteg valójában egy őszinte és határokat nem ismerő szerelem története, ahol a háború és az utazások, kutatások inkább csak a hátteret adják. Persze ez végtelenül leegyszerűsített összefoglalása a filmnek, hiszen ezen belül két szál erőteljes személyiségeinek történetét is megismerjük.

Ezek közül az egyik Almásy emlékeivel foglalkozik, s ennek középpontjában is maga a gróf és az a szerelem áll, ami később meghatározza az egész életét. Ez a szerelem közte és egyik barátjának felesége, Katherine Clifton közt szövődik, ezzel megteremti a film fő konfliktusát.

A másik szál az ápolónő, Hana történetét kíséri végig, aki a már lélegezni is alig tudó grófot gondozva végül egy kisebb baráti társaságban találja magát, ami közte, a már említett Caravaggio, és egy indiai bombaszakértő, Kip között alakul, s végül rá is rátalál a szerelem.

Így tehát érezhető, hogy a háború mind a két esetben inkább háttérként szolgál, mégis teljesen az irányítja főhőseink sorsát. Ők dacolni próbálnak ezzel, főként a szívük, az érzelmeik vezérlik őket, és a filmen is inkább a szenvedélyek uralkodnak, nem annyira a cselekmény.

Nem tudtam, hogy mire számítsak, de végül egy rendkívül megható, tanulságos, emberi történetet kaptam (amiről a film végén kiderül, hogy nem minden elemében igaz történet). A hossza talán sokaknak ijesztő lehet, ahogy az is vitathatatlan, hogy helyenként kissé vontatott, a remek párbeszédek, karakterek és a megjelenített érzelmek mégis teljesen kerekké és már-már tökéletesen kivitelezetté teszik a filmet. Nagy érdeme van a maszkmesternek is, aki szinte felismerhetetlenné változtatta a főszereplő Ralph Fiennes-t, valamint a színészeknek, Colin Firth-nek, Kristin Scott Thomasnak, Juliette Binoche-nak és különösen Fiennes-nak. Ő az, aki zseniálisan jelenítette meg a fiatal utazót, valamint az ágyhoz szegezett, beszélni is épp csak tudó grófot. Az ő neve mellől is hiányzik már egy arany szobrocska – talán belefért volna abban a kilencbe, amit a film összesen kapott.

Ne feledkezzünk meg a főcímdalról sem, amelyet Sebestyén Márta énekel, és a film közben is hallhatunk egy magyar népdalt, amely szintén melengetheti szívünket. Összességében tehát az Angol beteg az érzelmek teljes skáláját felvonultató, megrázó film egy magyar grófról és egy nagy szerelemről, amit mindenkinek megéri legalább egyszer megnézni.

Tóth Ilona