Amikor elkezdődődik a film még él a néző szívében a remény, hogy ma is részese lesz egy felemelő alkotásnak, hogy a filmvásznon még lehet szépet és csodásat alkotni. Végül azonban rá kell jönnie, hogy ez a film híven tükrözi a 20. század családi normáit: semmi idilli nincs benne. Sőt mi több, a lehető összes módon el van rontva és tönkre van téve. Haza sétálva a moziból, végig azon gondolkozik, hogyan lehetne javítani saját nyomorúságos helyzetén, aztán rájön, hogy sehogy. Az események nyomasztó mondanivalója ellenére, a színészi játék egyszerűen csodálatos. A két főszerepet játszó színésznőt (Merly Streep és Julia Roberts) nem véletlenül jelölték Golden Globe és Oscar-díjra sem, olyan eredetien formálják meg a karaktereket, hogy az ember képes elhinni, hogy ez az egész összevisszaság, akár a szomszédban is történhetne.

Kedves Olvasó végezetül nem sok mindennel tudom zárni mai művünket, csak a film és TS Elliot szavaival: Life is very long… Ezt soha ne felejtsd el.