A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik

A cím, amit biztosan nem írok le többször, és a film, amit mindenkinek látnia kellene legalább egyszer. Az alkotás ugyanis óriási erőkkel bír, közhelyesen szólva az érzelmek hullámvasútján utazhatunk végig bő száz percen keresztül úgy, hogy közben filmművészeti szempontból is egy igazi remekművet láthatunk.

Először is a történet. Nehéz lenne röviden összefoglalni a cselekményt, hiszen több szálon is fut, s a hangsúly főként a szereplők érzelmein és a mű hangulatán van. Kezdetben megismerhetjük Alexet, egy huszonéves fiút, aki rögtön a film elején – szüleivel együtt – egy autóbaleset áldozata lesz. Ekkor kezdődik a nagy utazás, azaz a fiú és az ő bolgár nagyapjának története. Alex ugyanis a baleset következtében amnéziás lesz, s minden korábbi emlékét elveszíti. Nagyapjának, Bai Dannak eltökélt szándéka, hogy segítsen unokájának visszaszerezni azokat, s egy tandem biciklin történő utazás keretében hazaviszi őt Németországból Bulgáriába.

A történet másik szála a múltba vezet minket, amikor is Alex szülei a kommunista Bulgáriából Olaszországba, majd Németországba kénytelenek disszidálni. Míg a jelenben zajló jelenetek remek lélekrajzot, addig a múlt történései kitűnő korrajzot festenek le. A film nem véletlenül koprodukciós dráma (bolgár-német-szlovén-magyar), a múltbeli események ugyanis vonatkoztathatóak bármelyik kelet-európai országra, amely hasonló viszontagságokon esett át a ’70-es – ’80-as években.

A két szál összekapcsolása, azaz Alex emlékeinek lassanként történő visszatérése kitűnő rendezői húzás. Még ha kicsit hihetetlen (abszurd) is, hogy egy nyolc-tíz éves fiú bármily apróságra emlékezzen, ennyi hibától igazán eltekinthetünk. Ezen kívül ugyanis majdhogynem minden helyén van a filmben, kezdve a hangulatos zenétől, a történeten át a gyönyörű fényképezésig. S nem utolsó sorban a karakterek az alkotás fő mozgatórugói, közülük is egyértelműen a Nagyapa, Bai Dan személyisége emelkedik ki.

Ő a központi szereplő, akivel mindenkinek jó viszonya van, s akinek mindenki számára van egy-két jó tanácsa. Vele együtt főszerepet játszik az ostábla játék is, aminek a „királya” Bai Dan. A komoly párbeszédek is az ostábla fölött zajlanak főszereplőink között, s szintén remek ötlet a játék szabályainak ismertetését és magyarázatát kétértelműen a szereplők életére, sorsára vonatkoztatni. Ahhoz, hogy egyértelműen Bai Dan karaktere a leghitelesebb a filmben, nagyban hozzájárul az őt alakító Miki Manojlovic játéka is. Szinte öröm nézni őt a vásznon, olyan valóságosan tükröződik az arcán minden érzelem, hogy az ember szinte biztos lehet abban, hogyha Manojlovic éppen Amerikába született volna, már régen világhírű lenne.

Magyar vonatkozás is található a filmben, egészen pontosan Gryllus Dorka személyében, aki Alex szerelmét alakítja. Az ő rövidke jelenetei nem tartoznak épp az alkotás legerősebb pillanatai közé, mégis jó magyar színésznőt látni egy nemzetközi filmben. Egy nem is akármilyenben, hiszen aki ad egy esélyt neki, egy tanulságos, érzelmes, akár többször nézős, elgondolkodtató filmélménnyel gazdagodik, amilyenből jó volna sokkal többet látni a (magyar) mozikban (is).

Tóth Ilona