

A weboldal tartalmának másolása tilos, szerzöi jogvédelem alatt áll!
Tóth Ilona
A filmben elhangzó Albert Camus és Edgar Allen Poe idézetek fájdalmukkal rendkívül illenek a legtöbb képkockából sugárzó melankolikus hangulathoz. Bár főhősünk kiábrándultan fogalmazza meg a film kevésbé pozitív üzenetét; végül úgyis elbukunk, csalódást okozunk mindenkinek, önmagunkat is beleértve, Henryvel ellentétben mi levonhatjuk az optimistább következtetést: bár néha úgy érezzük, hogy az életünk sivár és kilátástalan, mindnyájunknak megvannak a maga problémái, de igenis segíthetünk egymáson. Még ha ez a segítség apróságnak is tűnik, valamilyen értelemben megmenthetjük egymás életét.
De a Mintatanár talán nem is annyira az iskoláról szól, sokkal inkább az életünkről és azokról a problémákról, amelyekkel minden egyes életszakaszban szembe kell néznünk. Nem csak a főszereplő Henry problémáiról, akinek nem is kicsit zűrös családi háttere érteti meg velünk bizalmatlan, minden elől menekülő személyiségét. Ott van még a fiatal utcalány története, akit hősünk magához vesz, a Henry osztályába járó tehetséges Meredith, akit sem az iskolában, sem otthon nem fogadnak be igazán. Az ő életüket igyekszik jobbá tenni főhősünk több-kevesebb sikerrel, miközben önmagának is rengeteg segítségre lenne szüksége. Eközben bepillanthatunk a tanárok magánéletébe is, akik egykor még fiatalon, naivan, reményekkel és hivatástudattal telve tekintettek a jövőbe és kezdték élni felnőtt életüket, ami azonban inkább magányosságba, fásultságba, reménytelenségbe torkollott.
A főszereplővel több idősíkban találkozunk; gyakran kapunk képeket a boldog és később a fájdalmas gyerekkoráról, aztán egy szobában egyedül mesél nekünk az életéről és a gondolatairól, és természetesen látjuk a jelenét, ahogy „megbirkózik” a diákjaival és önmagával.
Ez azonban valamennyire megváltozik, amikor egy állami iskolába kerül, ahol a diákok gyakorlatilag félelemben tartják a tanáraikat, akik életébe szintén betekintést nyerünk néhány képkocka erejéig. Itt a gyerekek nem törődnek senkivel és semmivel, nem tisztelik a tanáraikat és egymást sem. Azok számára, akik nem ilyen szélsőséges környezetben tanulnak, elgondolkodtató, hogy vajon mennyire lehet jó egy hasonló iskolában tanárnak és diáknak lenni. Nyilván semennyire, ahogy arra a film is rámutat.
A mintatanár azon ritka – vagy talán nem is olyan ritka - esetek egyike, amikor a film magyar címe nem olyan találóra sikeredett, mint az eredeti, sokkal kevésbé fejezi ki a film valódi mondanivalóját. Az angol cím Detachment, amit magyarra talán leginkább elkülönülésként, függetlenségként fordíthatunk. Ez azért is helytállóbb, mert a főhősünk, Henry Barthes nem mintatanár és nem is mintaember. Helyettesítő tanárként dolgozik iskoláról iskolára járva anélkül, hogy szorosabb kapcsolatot létesítene a diákokkal, kollégáival és úgy egyáltalán bárkivel.
A mintatanár

