Jamie Wincehster-ről olyan fotókat sikerült készítenem, amik a számait szerintem nagy mértékben jellemzik: nyugalom, békesség, harmónia.
Nagy mérföldkövet jelentett az életemben ez a két nap. A pörgős nagyvárosban végre éreztem a nyugalmat, amit ez a pár koncert képes volt számomra adni és őszintén bevallom, azóta sem tapasztaltam hasonlót még. Részben a társaság, részben az alaphangulata a koncerteknek az, ami kiváltotta bennem ezeket a nagyszerű érzelmeket.
Kollár Barbara
Vissza az időben...
2010. december 4-én kaptam egy olyan lehetőséget, amit úgy éreztem, hogy minden áron ki kell használnom és útnak kell indulnom. Vidéki lány vagyok, akkoriban még mit sem tudtam a nagyvárosi életről és hajtottam az álmomat, miszerint nekem innét távoznom kell a „nagyvilágba”.
Három évvel ezelőtt egy kedves barátnőm névnapom alkalmából megajándékozott négy koncerttel, ami Budapesten volt esedékes, az A38 hajón. Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy én valaha egyszer 18. életévemet még nem betöltve feljutok a fővárosba koncertezni, szórakozni, jól érezni magam, de mégis valóra vált egy álom…
Volt szerencsém ott állni a tömegben Yann Tiersen koncertjén, amiről sajnos nem készítettem fotókat, mivel inkább azzal voltam elfoglalva, hogy a nálam magasabb emberek között egy kicsit legalább tudjam nézni az előadót. A következő napon, december 5-én elmentünk szintén az A38 hajóra Jamie Winchester, Anna and the Barbies koncertre, amiről viszont sikerült képeket készítenem. Számomra nagy határköveket jelenteken ezek a fotók, hiszen életemben először készítettem koncerten képeket, amik véleményem szerint még jól is sikerültek.
Az alábbi fotó az egyik kedvencem, mivel mindig sikerül felfedeznem rajta – még ennyi év után is – a haragot, ami keveredik az őrülettel, a szórakozottsággal, és mindez megalapozta az Anna and the Barbies koncert alaphangulatát.