Itt hagytál, ezen a helyen egyedül meghalni. Itt hagytad saras lábnyomaidat, melyek felperzselik rég elhunyt szívemet – de tudom, mit sem érnek ezek a kis fellángolások. Játszadoztál? Szerettél? Kellettem? Kihasználtál? Nem tudtam elhinni azokat a szavakat, melyeket nap mint, nap lesújtottál rám – „Szeretlek, örökké együtt leszünk.”
Szégyentelen
Félholtan császkálok egész nap 64 négyzetcentiméteres panellakásomban. Reggel van. Látom beszűrődni a Nap fénysugarait a redőnyön keresztül. Tavasz van. Szeretnék beleszippantani a friss reggeli levegőbe, szeretnék feltöltődni energiával, de egyszerűen túl lusta vagyok ahhoz, hogy oda sétáljak az erkélyhez és kinyissam az ajtót.
7:30, mondják a híreket – Köszöntjük önöket, a Petőfi rádió híreit hallották, és most térjünk vissza a zenéhez. Szeretnék elrugaszkodni a normálistól! Szeretnék valami hihetetlent csinálni, valamit, ami kizökkenti az embereket a szürke hétköznapjuktól. Monotonitás számomra nincs, mindig van valami új.
Reggeli tea. Életmentő ötlet, egy hosszú és fáradalmas napra, mely tele van rohanással és idegeskedéssel. Bekapcsolom a kedvenc zenéimet a hipermodern csúcstechnológiájú telefonomon, és elkezdek ütemre haladni a tömeggel. Mindenki arcán komorságot látom, fáradtságot és életgyűlöletet, de nem ez a szexipilje az életnek, hogy ilyen meggyötrő?
Madarak csiripelése. Természet lassan fölkel, mindenki elindul a saját útjára, elkezd egy új napot, egy új lehetőséget. Kisgyermekek vidám teli nevetése, tinédzserek panaszkodásai és büdös buszok hangjai hallatszódnak. Persze, ez mind hazugság, amit most leírtam neked. Nincs itt egy vidám gyerek sem, csak sopánkodó, a tinédzserek inkább cigiznek vagy nyomkodják a telefonjaikat, minthogy egymással beszélgessenek, a büdös buszok… hát azok vannak, az igaz volt.
Egy szőke hajtömeg zuhan rám, és azzal a nagy lökettel kilök az úttestre. Éles fékcsikorgást hallok, az agyam leáll és rendszerhiba üzenetet ír ki. Élettelenül fekszem a földön, pedig nem is történt semmi, vagy még is? Egyáltalán mi történt? Hogyan kerültem én ki az úttestre?
Bohoni Beáta