Rock and Road
Szülinapi ünneplésre készülődött több száz ember szombat este. A maga nemében rendhagyó éjjel elé néztünk. (Bár, ha belegondolok, bármely nap, akármelyik óra lehet rendhagyó, hiszen ez rajtunk- is- múlik.) Ott álltunk idegenekkel, mégis ismerős arcokkal körbevéve s a várakozás ködébe burkolózva néztük, mikor nyílnak meg a kapuk. Az alaphangulat adott volt: a parkoló autókból dübörgött a basszus, hangos nevetések keringtek a levegőben, melybe a sörös dobozok pisszenése szólt közbe olykor. Road koncerten jártunk (X. Jubileumi turné), melynek a Barba Negra Music Club adott helyet.
A kígyózó, csaknem a kapuig sorakozó tömeg lassan elindult. Volt itt szőke, magas sarkúban tipegő fiatal lány; őszes, kopaszodó úr; a szüleivel érkező fiatalkorú fiú; az aszfalton végigsuhanó bakancsok és sötét sminket viselő tulajdonosaik… már napokkal a koncert előtt hirdették: „Minden jegy elkelt!”
Ahogy sűrűsödött a- kis tombolásra vágyó- csapat, úgy szűkült az egyének intimszférája. Road koncert előtt Road koncert, méghozzá acoustic. Gördült a függöny, mocorgott a nép. Road-ék nem éppen megszokott ruhában léptek a közönség elé, bár maga a stílus sem volt a legmegszokottabb tőlük. A nagyérdemű komolyabb bíztatás nélkül is énekelte a szövegeket. Kis szünet után követte őket a Dorothy, ahol lemezbemutató koncerttel készült a három leányzóból álló zenekar.
Lázban égett a közönség a megszokott Road buli előtt. Próbált mindenki helyezkedni, ám a szabad hely egyre kevesebbnek bizonyult. Miután felcsendültek az első akkordok, a tömeg egy emberként kezdett el élni, énekelni és mozogni. A hangzás zseniális, a látvány szintúgy és a hangulat is kifogástalan volt. Villódzó fények, tűzcsóvák, füst és konfetti. Body surf, a lányok „felköltöztek” a fiúk nyakába, pogó még a hátsó sorokban is, több száz ember, kik egyként ordítják a dalszövegeket.
Egy éjszaka, mely feltölt és kimerít egyszerre, emlékekkel és élményekkel tölt meg.
Boldogat, aktívat és még nagyon sokat Road!
Keresztesi Tünde
Zene: Road- Egyszer élünk