Én ma próbálom csak elfelejteni a dolgokat, és emlékezni valami szebbre, vagy jobbra. Törölgetem a tányérokat, az evőeszközöket, hátha ezzel elterelem a figyelmemet rólad. Ma nem süt a Nap olyan szépen az égen, mint egyébként máskor. A mosogató fuldoklik a kosztól, a mocsoktól, amit próbálok lekaparni egy-egy üvegtányér széléről – mentem a menthetetlent. A fürdőszobába lépve megriadok még ma is a tükörképemtől – nem tudom még mindig, hogy mi rejlik bennem, nem ismerem ezt az embert, akivel farkas szemet nézek a nap minden órájában. Az udvaron szanaszét fekszenek a szétrohadt szekrények hullái – egyik a másik hátára dőlve, lábába kapaszkodva, és néha egy fólia csavart, ha felkap a szél, pont úgy néz ki, mint amikor a haldokló ember segítségért könyörög.