Április "bolondja"
Kérdéseket teszek fel magamnak: volt már olyan érzésed, hogy ez az élet nem a tiéd? Olyan érzésed, hogy nem tudod kontrollálni magad és a túlzások még nagyobb túlzásokká válnak? Hogy körülötted minden ember él, de te csak mély lélegzetet veszel, majd mintha semmi sem történne; kifújod. Csak nézlek és mosolygok.
Nem gondolkozom, csak látom és érzem, hogy létezel. Azt, hogy ami most történik az csodásan szép dolog. Mindent, ami körülöttem van érzékelek: a szelet, ahogy néha-néha a hajamba kap, a Nap sugarát, ahogy kedvesen végig simul a bőrömön, a tavasz illatát, ami esténként a fejembe ékeli magát másnap reggelig, a csókokat, amit az éjszakai eső cseppjei adnak nekem titokban.
Lapozgatok a régi könyvek lapjai között és érzem a múlt illatát, azt, hogy ami most következik, az nem lehet annyira rossz, mint amire általában számítanék. Sosem feledem a mosolyokat, amikkel gyakran
megajándékoztuk egymást, az öleléseket, amiket nem akartunk elhagyni egyetlen pillanatban sem. Végül, akármelyik szemszögből nézem ezeket az oldalakat; sehogy sem tudom teljesen elfeledni, hogy hány percet töltöttem el úgy, hogy ápoltam a lelkeket és én magamra maradtam a múltammal.
Bolond vagyok, igen – teljes mértékben. Megadom magam az érzéseimnek, amik a gondolatok helyébe léptek, hisz mindig is ez volt a helyes, csak éppen az ész felülmúlta a szívet. Bolond vagyok, - mert hagyom, hogy minden úgy történjen, ahogy történnie kell, nem rágódom, nem bánkódom, hiszen miért is tenném?! Ismét belerohantam a Sorsomba, de úgy érzem, hogy boldogan töltjük el majd a napjainkat kéz a kézben.Bolond vagyok… Április „bolondja” – mert az elkövetkezendő időszakban nem gondolkozom, csak járom a saját utamat.
Kollár Barbara