Paddy And The Rats koncert
Kollár Barbara
2012. április 14-én ellátogatott kisvárosunkba, Keszthelyre az ír, punk rock kocsmazenét játszó magyar együttes, a Paddy And The Rats. Átlagosan évente kétszer jönnek el hozzánk koncertezni a város egyik népszerű szórakozóhelyére, az 512 nevű rock klubba. Számomra egy nagyon kedves együttes, szeretem a dalaikat, az előadás módjukat a koncerteken, a ruháikat, amiben megjelennek, és ahogyan előadják a számaikat.
Az évi két alkalomkor, amikor itt vannak és zenélnek nekünk hihetetlen nagy bulikat csapnak. Mindenkit magával ragad a hangulat, egyetlen arc sem marad szomorú, sőt, ellenkezőleg: olyan energiákat képesek átadni, hogy kénytelen vagy mosolyogni, vigyorogni, nevetni, táncolni, ugrálni.
Aki ismeri az együttest, az nagyon jól tudja, hogy a harmonikán játszó tag, - Sonny Sullivan – távozott az együttes tagjai közül és helyére Bernie Bellamy (Babicsek Bernát) került, aki a koncert fotóimon is szerepel.
Volt szerencsém a fiúkkal pár szót váltani, illetve iszogatni velük a koncert előtt, így még inkább megszerettem őket. Furcsa, de a színpadon és a bárpultnál is különböző embereket ismerhettem meg: a színpadon nagyszerűen adják elő a szerepüket, a bárpultnál viszont az egyszerű hétköznapi embereket láttam. Csodálatos volt és el kell mondanom, hogy az egész koncertről ez volt a legszebb élményem.
Az előző év során (2011) sajnos nem volt lehetőségem, illetve bátorságom sem fotókat készíteni a koncerten, de mint mindegyik, az a nap is nagyszerű volt. Akkoriban még felújítás alatt állt a helyszín, ahol megtartották a koncertet, és még nem volt teljesen kialakítva sem, így sokszor pogo-zás közben az vettük észre egymáson a barátaimmal, akikkel elmentem a koncertre, hogy mindegyikőnk csupa por és kicsit sáros is, ami nagyon vicces volt. Egy kicsit talán ezt az egyet hiányoltam a 2012. tavaszi koncertről – bizony, a port. A por egy plusz adaléknak számított volna, hiszen nagyszerű hangulatot adott a pogo-hoz, de őszintén, azért nélküle i jól éreztem magam.
Hogy miért szeretem magát az együttest? Nem csak az előzőek miatt, hanem azért is, mert a környék béli srácokat annyira összehozza ez az együttes, hogy hatalmas bulit tudunk összehozni. Ami még furcsább az, hogy van pár ismerősöm, akik egyáltalán soha nem szerették ezt a zenei stílust, mégis a Paddy And The Rats dalainak mégis van egy olyan tipikus hangzása, amitől az embernek kedve támad szó szerint élni!
Remélem még rengetek koncerten ott lehetek és átélhetem mindazt, amit ők képesek nyújtani nekünk.