A hangfalakból bömböl a kedvenc zenéd, a szoba közepén táncolsz lenge pólódban. Érzed a ritmust legbelül, minden mozdulatod válaszol az ütemre és mosolyogsz. Vissza emlékszel a tavalyi nyárra, melynek minden egyes pillanata ott kísért a mindennapjaidban. 

 

Érzed az óceán vizének hűvös érintését lábfejeden, és beljebb mész. Látod a tengerkék óceánt, mely ellepi tested, bőröd reagál a víz érintésére. Élvezed. Hajad lassan vizes lesz, te meg elmerülsz ebben a csodálatos ölelésben. Hallod az utánad eredő nevető hangokat, akik a barátaid. Nyaraltok. Itt vagytok egy lakatlan helyiségen, ahol csak magatokra vagytok hagyatkozva, senki másra. Mindig is ilyen életről álmodoztál otthon, a négy fal között. Érzed ahogy a bőrödet a napfény felmelegíti, ahogy elkezd lángolni a bőröd.

 

Finom gyümölcsturmixot iszogatsz egy közeli bárban. Hajad kiengedve esik rá napbarnított bőrödre, mely csodálatosan néz ki. Nézed az embereket, akik jókedvűen nevetgélnek egymással. Boldog emberek. Boldog vagy te is. Kiegyensúlyozott. Örökké itt szeretnél maradni, itt semmi baj sem érhet téged. Nincs olyan hogy rohanás, nincs olyan hogy stressz. Miért nem lehet mindennapja ilyen? Miért kell mindig komoran ballagni A-ból a B-be?

Csöngetnek.

 

Kinyitod a szemed. A csengő megzavart álmodozásodban, mely egy csodálatos élményt tárt szemeid elé. Kislattyogsz az előtérbe, onnan a bejárati ajtóig. Gyűrött felsődben kinyitod az ajtót, és a nyakadba akasztanak egy színes hawaii-s nyakláncot. Emberek zördülnek fel, vezetnek kifelé a lakásodból, és folytatódik tovább az élvezet.

Képek szezőit nem tudom