Ilyenkor a gondolataim is szárnyra kapnak s az érzelmeim felfokozódnak, legyen az akár mély fájdalom, akár kitörő boldogság. Talán a színek teszik, talán a hangulat, mely a napnyugtából árad, de az is lehet, hogy a közelgő, sötétségbe rejtett éjszakát érzi lelkem, mikor is igazán életre kelhet.
I'm a paragraph. Click here to add your own text and edit me. I’m a great place for you to tell a story and let your users know a little more about you.
Mióta az eszemet tudom, mindig is megbabonázva néztem végig a naplementéket. Olyan ez az egész számomra, mintha egy hatalmas festővászonra pingálnának az élénk, meleg színekkel. Az árnyalatok percről percre változnak s az egész napos, szinte ugyan olyan fényárban úszó táj kis idő leforgása alatt alakul át. Egy derűs nappal szikrázó, hideg kékje, egy borús délután egyhangú szürkesége, vagy a vihar komor, fekete fellegei mind-mind ledobják magukról a kopott, egyhangú ruházatukat és színpompás köntösbe burkolóznak egy kis időre.
Mikor a Nap éppen megfesteni készül a tovaúszó felhőket és a sötétkékbe hajló eget, gyakran előkerül a fényképezőgépem. Próbálom megörökíteni azokat a színeket, melyeket a természet ölt magára ilyenkor, a szelíd bárányfelhők bohókás, színáradatban tovaúszó alakját, vagy éppen a feketébe burkolózott háztetők sziluettjét a meleg árnyalatokban pompázó horizont előtt.
Mikor leszáll a Nap…
Ilyenkor a gondolataim is szárnyra kapnak s az érzelmeim felfokozódnak, legyen az akár mély fájdalom, akár kitörő boldogság. Talán a színek teszik, talán a hangulat, mely a napnyugtából árad, de az is lehet, hogy a közelgő, sötétségbe rejtett éjszakát érzi lelkem, mikor is igazán életre kelhet. Bár nagyon jól tudom, sem érzelmeket, sem gondolatokat, sem adott pillanatban átélt hangulatot nem lehet bezárni mindenestől egy fénykép mögé, mégis biztos vagyok benne, hogy ez egy örök, megunhatatlan témája lesz a képeimnek.