Horváth Lilla
Minden, amit teszünk, újabb kirakós darab a célunk megtalálásához. Nincs olyan, hogy rossz döntés. Csak olyan döntések lehetnek az életünkben, amik útmutatóval szolgálnak ahhoz, hogy minél könnyebben elérd mindazt, amire szükséged van ahhoz, hogy teljes légy.
Sokan érezhetik magukat kalitkába zárva, amikor már emberekre nézve csak a sikert látják, magukat meg semmibe veszik, pedig ugyan olyan célokat érhetnek el, mint bármely más sikeres ember. Az élet különös dolgokat rejteget számunkra, - hogy ne kelljen mondanom azt, hogy furcsa. Az ember soha sem tudhatja, hogy mi vár a következő pillanatban vagy a következő napon. Nagyszerű kilátásokkal indítja a reggelt, és még mielőtt véget érne a nap, minden olyan zavaros lesz. Értelmetlennek és kilátástalannak tűnik az, amit a napfolyamán létrehozott.
„Minden zárhoz tartozik egy kulcs, minden kulcs keres egy zárat. Zár nélkül minden kulcs értelmetlen, kulcs nélkül a zár csupán holt tárgy. Megtalálni a megfelelő zárat sok időbe telhet. Türelem kell hozzá, elszántság, bátorság, és főként: őszinte vágy. És kitartás. Keresni, keresni a zárat. Előfordulhat, hogy találsz olyat, amelyhez majdnem illeszkedik. Sőt, talán illeszkedik is. És azt hiszed, megtaláltad. Próbálod elfordítani a kulcsot, de nem megy. Hogyan lehet ez? Hiszen illik a zárba. Mégsem tudod kinyitni az ajtót.”
Élünk máról holnapra, és várunk tervek célok nélkül. Legalábbis úgy hisszük, céltalanok vagyunk, de tulajdonképpen mindenkinek meg van a maga útja. Cél nélkül nem léteznénk, mert a célunk hozott létre minket. Az motivál, az ad energiát. A célunk határozza, meg azt, hogy kik vagyunk, és kik leszünk. Mindenki élete túl fontos ahhoz, hogy egy pillanatig is azt higyjük, tartalmatlanul, üresen, remény nélkül éljünk. Mindenkinek van reménye a boldogságra, még ha eddig még nem is talált rá. Nem kell pontosan tudni, hogy hová tartasz, a lényeg, hogy megtaláld a boldogságod.
„Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
Félni, hogy talán még igazság sincsen,
Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
Hogy, rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reményem mégis, mégis hinni,
Hogy, amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.”