Dalolásznék egész nap. A szívem boldog, a lelkem békés és érzem, hogy élek. Nem vagyok az a szokványos, élőhalott, aki nap, mint nap fel kell és azt várja, mikor feküdhet vissza aludni. Nekem nem kell olyan, aki izomtömegekből áll, akinek az az élete, hogy jól nézzen ki. Nekem elég egy sörhasas csodaférfi, aki odaadóan szeret. Lehet elfogult vagyok és vak, de nekem Ő kell. Kell mindenével, a temperamentumjával, a kinézetével, a hülye hangjával együtt. Szerelmes levelet irnék? Nem hiszem.

 

Miért nem tudom elengedni ezeket a gyerekes módokat, hogy beleszeretek olyanba, aki nem is tud a létezésemről? Álom világban élnék? Lehetséges, de kezdem azt hinni, hogy ez velem született dolog, amin nagyon nehéz lenne változtatni. 

 

Tudom, hogy neked is van olyasvalaki, akibe csak úgy beleszerettél, pedig nem is tud rólad. Tudom, hogy esténként arra gondolsz, milyen lenne, ha melletted ébredne, vagy ha csupán ismerné a neved. Álom világ ez, de valóság is lehet.

 

Bohoni Beáta