Mint érettségizőként, ma írhattam egy csodálatos irodalom próbaérettségit, és az egyik feladatban a feltétel nélküli szeretetről volt szó. Vajon képes mindenki feltétel nélkül szeretni a másikat? Nem állitanak fel a másik számára akkora nagy feltételeket, hogy direkt elbukjanak és az elesésük miatt tagadni tudják majd azt, hogy őt valaha is szerette? Képesek-e a mai fiatalok tényleg, feltétel nélkül szeretni?

 

Márai Sándor: Árva című elbeszélésében is erről van szó. Van egy öreg asszony, Flóra néni aki magányos, és szeretne örökbe fogadni egy árvát. Hirdetést adott fel és jelentkeztek is rá. Amikor a pályaudvaron várták az árvácskát, sehol sem látták leszálni a vegyesvonatról. Egy idő múltan, egy öreg asszony baktatott oda hozzájuk, és megszólalt: "Kedveskéim, engem keresnek." A nagy döbbenet után és három napos önmarcangolás után Flóra néni a tőle 25 évvel idősebb árvácskát a szárnyai alá vette és szeretgette. Képes volt megszeretni azt az idős hölgyet, aki átvágta őt, csalta, kizsákmányolta. Hat évig éltek együtt, és az árvácska temetésén Flóra néni megsiratta. Szerintem ezt a feltétel nélküli szeretet.

 

Manapság a barátságok sok feltételt szabnak. Legyen a legújabb telefonod, mert ha az nincs, akkor gáz vagy. Legyen divatoss cuccod, mert ha a kínaiból veszel, akkor az gagyi és nem ülhetsz velünk ebédnél. Manapság sok olyan panaszkodó gyermeket hallok és látok, akik arról panaszkodnak, hogyan csúfolják ki őket az úgymond igaz barátjuk. Nem barát az olyan, aki gyúnyt űz a barátjából. Ez nem feltétel nélküli szeretet.

 

Minden reggel hévvel utazom az iskolámba, és van egy szerelmes pár, akik azzal a hévvel szoktak jönni, amivel én. A lány szép és megértő, a fiú pedig látássérült. A lány ezt elfogadta, és megszerette a fiút azért, amilyen a belső világa. A lelke miatt szereti, a gesztusa miatt, a viselkedése miatt, nem a külsője miatt. Ez feltétel nélküli szeretet. 

 

A legtöbbször én is beleesek ebbe a hibába, hogy egy férfit / fiút a külsője alapján ítélek meg, és nem gondolok bele, milyen is lehet a személyisége. Mindenki gyakran esik ebbe a hibába, akár akarják, akár nem. Vajon valaha is túl tudunk jutni ezen a kis bökkenőn? Nem nézni a másik külső adottságát és csak a személyisége miatt szeretni? Reménykedjünk.

 

Volt, mikor félre tudtam tenni a külsőségeket és személyiségét, a lelkét tudtam szeretni valakinek. Van is ilyen, és lesz is ilyen. Próbálok minél jobban odafigyelni erre, hogy ne a külsőségek embere legyek. 

 

Vajon te melyik kategóriába tartozol?