Mindenkiben benne van egy olyan oldal, amit fél megmutatni a világnak. Mindenkiben meg van a "művész", amit valamilyen formában a világ tudomására akarja adni. Nekem ez a kimutatás a fényképeimen keresztül valósul meg.
Szeretem meghökkenteni az embereket a képeimmel. Bár, annyira nem mertem eddig megmutatni a legfurcsább elképzeléseimet, de idővel ennek az ideje is eljött. A mostani fotósorozatomat egy hirtelen felindulásból készítettem. Pakoltam, takarítottam itthon és találtam egy téli dekorációs, ezüstszínű spray-t. Gondoltam, jó móka lenne, ha befújnám magamat vele. Kipróbáltam a kezemen és eszméletlenül megtetszett az, amit láttam. Láttam, ahogy a fény játszik a kezemen, ahogy megcsillan egy-két helyen, ahogy teljesen megváltozott a bőröm tőle. Kiadott minden apró rést, minden pici részletet.
Tetszettem magamnak. Mintha egy más világból jöttem volna, - egy külön faj voltam. Fel tudtam venni a szerepet a gép előtt, mindig is mondtam mindenkinek, hogy én vagyok saját magam legjobb modellje. Valahogy úgy érzem, csak én tudom kifejezni azokat az érzelmeket, amiket el akarok érni egy fénykép által.
Ti mit láttok a szememben? Miért tekintek ilyen mély gyűlölettel? Kire vagy mire haragszom? Mi van bennem, amit még nem tudtam feldolgozni az évek során? Ezekre a kérdésekre sose fogom megtudni a válaszokat, vagy majd csak évek múltán.
Mindig is foglalkoztatott a saját lelki világom, és örülök neki, hogy én olyan ember vagyok, aki foglalkozik önmagával.
Társadalmi szinten is mindenki szeretne felvenni egy másik álarcot, csak azért, hogy megfeleljen a közönségnek. Szeretnének megfelelni, szépek lenni, mint a többiek és elbújtatni a különlegességeiket. Azt hiszik, ha különcök, akkor megvetik őket. Pedig nem! Fel kellene vállalniuk azt, hogy ők valamiben mások, mint a többiek, és büszkének kéne lenniük ezekre.
Bohoni Beáta