Elhagyatott - első rész
Az Elhagyatott című fotósorozatom egy őszi, napos délutánon készült pár kilométerre a várostól, ahol élek. A helyszínt még nyáron fedeztük fel egy akkor éppen aktuális fotózás után. Már előtte is sokat jártunk a ház melletti úton. Kissé nehezen észrevehető, hiszen benőtték a növények és tényleg csak azok veszik észre, hogy a fák mögött bujkál egy elhagyatott „kastély”, akik szinte folyton az ablakon át figyelik a tájat autókázás közben. Nagyon megihletett a hely, csodálatos volt a hangulata a maga elhanyagolt környezetével, a kertjével, a bomladozó falaival, a teraszokkal, amiket már rég benőttek a külön féle növények.
Mivel rengeteg időm volt őszi szünetben, így összeszerveztem egy háromtagú kis csapatot: a modellem, én és a fuvarosom – így keltünk útnak Balatonederics felé.
A helyszínre érkezve feltérképeztük az egész házat, minden zugába belestünk, de sokszor veszélyesnek tűnt a ház, hiszen kb. a XIX. században épülhetett. Nagyon sok olyan lépcsőn kellett közlekednünk, amik ingadoztak, - ilyen volt például a padlásra vezető – rengeteg szoba üvegszilánkokkal és szeméttel voltak elhalmozva. Érdekes, hogy a házban egyetlen bútordarabbal sem találkoztunk, kivéve az épület melletti helyiségben, aminek kissé olyan hatása volt, mint egy régi nyári táboros hely. Itt volt pár szétesésben lévő ágy, pár szekrény, illetve egyetlen szék, aminek nem volt ülő része, de okosan megoldást találtunk arra, hogy fel tudjuk használni pár kép erejéig, így hát boldogan kihasználtam a lehetőséget és készítettem pár fotót.
Betértünk egy olyan helyiségbe, aminek régi ebédlő/társalgó jellege volt. Itt az volt az érdekesség, hogy a falakon még éppen, hogy látszottak a régi falfestések, minták, illetve itt a földön is észrevehetőek voltak különböző festések, mint pl. kislányok.
Hihetetlen hangulata volt az egésznek: kissé szomorkás, egy kicsit olyan, mintha még mindig élettel teli lenne a ház, mégis üres volt.
Miután feltérképeztük a házat, ezután gyorsan kisminkeltem a modellemet, elkészítettem a haját, illetve felöltöztettem, hiszen szorított az idő – most már korábban megy le a Nap. Az érzés magával ragadott, tehát a fotózás témája is az elhagyatottság volt, a modellemet próbáltam arra ösztönözni, hogy igyekezzen úgy viselkedni, mintha őt itt hagyták volna, egyedül maradt. A lány alaptermészete is kicsit kislányos, tehát nem volt nehéz olyan fotókat készíteni, amivel ne lehetne éreztetni a szomorúságot, mégis azt a cseppnyi kis boldogságot is, amit mi, a „betolakodók” belé öntöttünk, miszerint nincs egyedül.
Ezt a hangulatot talán ez a kép adja át a leginkább:
(Azt is fontosnak érzem megjegyezni, hogy nagyon ritkán sikerül olyan képeket összehozni, ahol a modell és a helyszín is megfelelő, de büszkén kijelenthetem, hogy nekem most sikerült!)
Kollár Barbara
Az Elhagyatott című fotósorozatom első részének bemutatását olvashattátok. Kis idővel, de a legközelebbi cikkemben ismét erről a fotósorozatról fogok írni: a többi fotózási helyszínről, a képekről, illetve a további terveimről.