Nem hétköznapi képeket találtam egy bizonyos Katerina Plotnikova nevű orosz fotóstól. Olyan mesevilágba kalandozhatunk képei segítségével, hogy az valami elképesztő! Nem is kell mondanom, a szürrealizmus stílusjegyeit tagadhatatlanul képviseli, ezt a lehető legnaturalisztikusabb módon. Miről is beszélek? Fotói többsége a természettel kapcsolatosak, illetve még a mesebeli világot emeli ki, esetleg egy-két felnőtt témát is feldolgoz.

 

Talán ilyen közelségben még nem is láthattuk az állatvilágot. Nem arról van itt szó, hogy lefényképezünk egy szarvast, vagy egy madarat a fán ülve. Ez annál több! Az állatok itt több mindent is szimbolizálhatnak, nekem, ami először eszembe jutott, az a tükörkép. Gondoljunk csak bele! Az állatokat általában megnevezünk egy-egy tulajdonsággal (gyáva nyúl, ravasz róka, bátor oroszlán stb.) Miért ne lehetne, hogy a tükörképünket mutatják be? Egy múltkori cikkemben már kitértem a lélek-természet szimbólumra, akár ezt is ábrázolhatják a képek.

 

Az állat-ember kapcsolatot szintén meg kell említeni. Felsőbbrendű fajnak tituláltuk magunkat, mihelyst rájöttünk, hogy gondolkodunk létünkön, elmélkedünk jövőnkön és emlékezünk múltunkra. Megjelentek az evolúcióról könyvek, iratok, akták s miegyéb, az állatok pedig pislogva fejet hajtottak előttünk. Ők nem tudják, hogy mi mik vagyunk, csak azt, hogy pusztítjuk őket, ezért félniük kell.

 

A képek kicsit megrendítőek is lehetnek azok számára, akik az állítás mellett szorosan kiállnak: mi vagyok az uralkodó egyedek, a többi állat csak szolga. A képek megalkotásának alapgondolatai lehetnek még: menekülés a valóságból egy mesevilágba, a magány és a szenvedés. Bár szép színes képek, az ember magányában szívesen fordul kutyájához, cicájához, hogy valamiféle kommunikáció létrejöjjön. Elég csak, hogy érezzük: szeretnek minket. S amikor már teljesen elkeseredettek vagyunk, szembetalálkozhatunk állatbeli énünkkel, ami lehet egy bagoly is, vagy szarvas, esetleg egy bölény is.