Annie Leibovitz alkotásai
Az életemben meghatározó pillanat volt az, amikor egy unalmas délutánt töltöttem el a televízióm előtt. Körülbelül 13 éves lehettem és még abszolút nem érdeklődtem a fotózás iránt. Kapcsolgattam a TV-t és megálltam a HBO TV csatornánál. Éppen akkor kezdődött egy dokumentumfilm féleség, a címe „Egy élet a fényképezőgép mögött” („Life Through a Lens”). Úgy döntöttem végig nézem, veszíteni úgy sem fogok vele – gondoltam naivan. Pontosan nem tudnám most már megmondani, hogy milyen hosszú is volt a film, de egy biztos: rengeteget veszítettem volna azzal, ha tovább kapcsolok. Meglehet, hogy soha az életben nem vettem volna a kezembe komolyabb elhatározással fényképezőgépet és soha nem kezdtem volna el jobban megfigyelni a világomat, amiben élek, nem kezdtem el volna fotózni és ezzel céltalanná is vált volna az életem hosszú időre.
A képein tisztán látszanak, hogy a maguk környezetében mennyire egyerűnek tűnnek, mégis oly' sok mindent tartalmaznak:az első képen csodálatosan láthatóak a színész izmai, a második képen a hölgy arcán és testtartásán tisztán látható a törékenysége, a magánya, mégis valahol mélyen úgy érzi az ember, mintha mégsem lenne elveszve ebben a nagy világban. A maga egyszerűségével a harmadik kép elvarázsol. Egy ember, gitárral a kezében, mindez fekete-fehérben. Egyszerű, és mégis nagyszerű!
Annie Leibovitz-nak számtalan nagyszerű képe van, és őszintén szólva, egyetlen egyre sem tudnám azt mondani, hogy kicsit sem szeretem.
Remélem pár olvasónak felkeltettem a figyelmét és kedvet kapnak egy kicsit kutakodni a fényképész nő fotói után.
Kollár Barbara
Annie Leibovitz Amerikában született 1949-ben. 13 éven át a Rolling Stone magazin fotósa volt, idővel a világhírű együttest, a Rolling Stones-t kísérte a világ körül. 1983 után a Vanity Fair-nek kezdett el dolgozni, jelenleg is rengeteg munkája jelenik itt meg. Amit fontosnak érzek megemlíteni, hogy Annie Leibovitz készítette az utolsó fotót John Lennon-ról halála előtt. A képen feleségével szerepel, ami ruhában fekszik az ágyon és a meztelen Lennon öleli át Yoko Ono-t.
Szeretem a képeiben azt, hogy néhol teljesen letisztultak, néha pedig abszolút eltér a valóságtól az, ami a fotóin szerepel.
A képei megérintenek, csodálatos módon képes elbővülni a műveivel. Hihetetlen, hogy sok képére még nem is lehet azt mondani, hogy olyat csinált, amit más ne tudna, de valahol mélyen mégis tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy márpedig erre csak ő képes…