Amink van, az a szerelem
„Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket, és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.”
Egész életedben azt a bizonyos valakit keresed, akit úgy hívnak, hogy „Nagy Ő”. De mikor lehetsz biztos benne, hogy megtaláltad és, hogy az illető valóban az, akinek gondolod? Mikor találod meg, egyáltalán honnan fogod érezni, hogy ő az? Milliónyi kérdés, amire soha nem kapunk tiszta választ. Senki nem adja meg rá. Ez a világ egy titka, amit apró lakat alatt rejteget, és csak remélni tudjuk, hogy boldogságra lelünk.
Előtte erőtlennek éreztem magam. Unalmas napjaimat éltem. Kevesebb mosoly, kevesebb jó kedv. Bele néztem a tükörbe és ürességet láttam a tekintetemben, tudtam, hogy valami hiányzik. Mostanra mások is mondják, és magam is látom, hogy változáson mentem keresztül. Mint kívülről, mint belülről. Sok minden változott, köztük a legnagyobb dolog az, hogy megismertem azt az embert, aki most talán az egyik legfontosabb.
Sokan állítják, hogy kicsi az esélye, hogy fiatal korodban megtaláld. Mégis úgy érzem, közel járok ehhez a célhoz. Azt érzem, most vagyok helyben, hogy van egy biztos és örök pont az életemben. Van, aki azt állítja „Ne menj hozzá az első szerelmedhez!” Miért ne tehetném? Egy mondás úgy tartja, hogy az első szerelem mindig véget ér, de soha nem múlik el. Miért kéne véget érjen? Tartson örökké, éljünk át minden pillanatot együtt.
Életünk legnehezebb döntése mégis csak kiválasztani kivel menjünk végig a hosszú úton. Hozhatunk rossz döntést, és később szét válunk. Nevezhetnénk ezt időpazarlásnak, vagy egy szép emlék? Nehéz így gondolni erre… egyszer véget ér, egyik percről a másikra elmúlhat, úgy, hogy most tudod, mennyire szereted az összes hibájával. Az teszi azzá, aki annyira megfogott. Nem kellett, hogy tökéletes legyen vagy, hogy kifogástalanul nézzen ki. Csak ő legyen, teljes egyszerűségében. A barna szeme, a mosolya vagy a haja… minden tökéletesen egyszerű és vele együtt pont elég.
Ismerős érzés, amikor kicsiként megkapsz egy játékot, amire régóta vágysz? Pont így tudnám leírni, azt, amikor kimondhatom igen, Ő a barátom. A különbség a példa és a valóság között, hogy erre soha nem tudsz ráunni. Lehet, hogy idővel elavultabb lesz és nem lesz meg az első percek izgalma, de még mindig ő lesz az, aki kell.