2012. június 18-21. Ez az a nap mikor pár szülő a 16-17 éves gyermekét elengedte egy pesthez közeli üdülő helyre kipihenni a 10. fáradalmait. Csak hogy ők nem tudták mire engedték el a gyermeküket.
Tökéletes helyet kaptak, tökéletes kerttel, parthoz meg köpésre voltak – szó szerint! Mindenki szeretet mindenkit. Fővárosban találkoztak és együtt indultak el egy híres tömegközlekedési eszközhöz majd miután pótló buszozniuk is kellett megérkeztek abba a városba ahova kívántak indulni. Volt egy lány közöttük, aki kilógott a sorból, de ezt akkor még nem vette észre. Nem vette észre hogy ez nem az ő társasága, nem vette észre, hogy velük nem tud igaz barátságokat kötni, hogy meghallgatják őt, de nem érdeklik őket az érzelmei és gondolatai. Rossz társaságban volt.
Abban az időszakban az a lány nagyon a mélypontjait élte meg lelkileg is, testileg is. Kimerült volt, ráadásként az is rátett, hogy eléggé hangulatember. Egyszerűen megrendítette a valóság és elmenekült az alkohol világába. Az sem rendítette meg hogy 50 ezer forintot plusz mínusz 10 ezret költöttek piára, és akkor még az étel sehol sem volt.
El tudsz képzelni egy első éjszakát felügyelet nélkül messze a lakóhelyedtől, ahol csak a szeszes ital dominál? Ha el tudod, akkor még kétszerezd meg azt a bulit és spékeld meg hisztikkel és egyéb bajokkal. Képzeld el, hogy az a lány, akiről meséltem mennyire illuminált állapotban ténfergett a helyiségben, és úgy kiütötte magát, hogy reggel arra ébredt, hogy a konyhában egy kinyitható ágyon feküdt az osztálytársával, aki nem baráti módon helyezkedett el mellette. Miért juthat el odáig egy 16 éves lány, hogy csak az alkoholban lássa a kiutat? Miért fordult inkább a függőséget okozó italokhoz és miért nem a családjával beszéli meg a problémáit? Szerinted a barátai látták azt, hogy mi folyik benne? Ha látták volna nem engedték volna, hogy ideáig fajuljon a helyzet, hogy be kelljen őt cipelni egy ágyra. Ami a barátait illeti, minden illegális dolgot megcsináltak az nap éjjel, amit képesek voltak.
Ebben az öt napban olyan dolgok történtek, amik ha nem mentek volna le oda, nem történt volna meg. Nem jött volna össze a lány és a fiú, akivel aludt az ágyon, nem lett volna olyan, hogy egy barátság meginog egy férfi miatt, nem lett volna olyan, hogy mindenki veszekszik mindenkivel, a lány pánikrohamot kap a stégen az éjszaka kellős közepén és honvágya van.
A következő napokat tekintve mindenki azért aggódott, hogy honnan legyen kaja, honnan vesznek cigit, elfogyott a sör és a tömény. A lány nevetgélt, volt, mikor nem találta a helyét és csak ült csendben a műanyag eltört lábú székben, volt mikor egyedül a stégen zenét hallgatva napozott és csak gondolkodott. Ám, estére mindig előjött belőle a dög, és ivott, amennyit csak bírt. Táncolt a háztetőn, futott, mert elege lett a világ nyomorúságos arcából, sírt és anyát is játszott, sebeket szerzett és véraláfutásokat, menthetetlenül szerelmes lett és magányos. Ha te is ott lettél volna, te mit csináltál volna? Segítettél volna a lánynak, vagy észre sem vetted volna, hogy a démonjaival harcol, miközben lehúz egy felest?
Senki sem lenne szerintem a lány helyében, de ha mégis akkor gondolja át még egyszer. A lány biztos túllépet már az óta ezen a baráti társaságon, és átgondolva a helyzetet új életet kezdett.
