Horváth Lilla
Az a legszomorúbb, hogy már nem is várunk sokszor mást az emberektől, mint azt, hogy csalódni fogunk bennük. Megeshet, hogy valaki, akit a szíved minden szeretetével szeretsz, csalódást vagy fájdalmat okoz, és akkor minden egyenesen értelmetlennek tűnik, de soha nem szabad elfelejteni, minden véget ér egyszer! Semmi sem marad tovább annál, mint amennyit ott kell lennie. Minden egyes nap új titkokat és lehetőségeket rejt, és nincs olyan sötétség, amely végén ne pislákolna a remény.
Mindannyian úgy kezdünk bele a nagy betűs életünkbe, hogy tele vagyunk csodálatos álmokkal és még csodálatosabb tervekkel, aztán pár évvel később szerencsésnek érezzük magunkat, ha a sok rossz dolgot átélve, a nap végére életben maradunk. Olyasmi elvesztése miatt sírunk, ami soha nem volt igazán a miénk. Milyen közhelyes! Siratni valamit, ami soha nem is létezett és soha nem is fog.
Arra gondolok, miért hiszem azt, hogy ez most más lesz? Miért lelkesedem ennyire? Túl naiv voltam megint, mindig túl magasra emelkedem, ahonnan a mélybe zuhanhatok és én meg is teszem. Mindezek után a kérdésem az, hogy aktuális szakadék milyen mély lehet? Nem jó, ha az ember túlságosan ragaszkodik valamihez. Mondjuk egy személyhez, ha jobban belegondolok. Mikor már azt hiszem, az élet most már csak jót hoz, az maximum pár percig tart, és akkor is csak illúzió. Mindig van valami kis hiba, ami csak arra vár, hogy előbújhasson és mindent elrontson.
Mikor valakit igazán szeretsz, akár barát vagy szerető, felnyitod nekik a legbelsőbb szobáit is a szívednek. Egy olyan kis helyet, amit senki nem láthat, amiről senki nem tudhat, ezzel megadva nekik a szabad utat ahhoz, hogy megsebezzenek. A szó szoros értelmében átadod nekik a tőrt az útmutatóval, hogy hol szúrjanak le, amikor a legkevésbé számítasz rá, és amikor belevágnak, az tönkre tesz. Nem látszik, de a legnagyobb tátongó sebet hagyják rajtad. Ott maradsz lelkileg megcsupaszítva, minden aprósággal, ami többé nem lesz féltve őrzött titkod. Eltűnődsz rajta, vajon mivel ártottál nekik, hogy ilyen nagy fájdalmat akartak neked okozni, mikor te csak szeretni akartál.
Minden ember átsétál a csalódások mezején. Van aki egyszer, van, aki néha vissza téved és van, aki úgy érzi szinte benne él. De mit nevezünk csalódásnak? Egy rossz jegy vagy veszekedés? Szakítás? Mindenkinek más okoz fájdalmat, más és más dolgok viszik el a csalódottsághoz. Létezik egyáltalán vagy minden csak egy lecke a sorstól? Azok, akik sokszor csalódnak az emberekben, megkeményítik a szívüket, és elhatározzák, soha többé semmit nem várnak a többiektől, hogy ne kelljen újra csalódniuk. Ezek a dolgok megerősítenek, miközben a fájdalom küszöbünket feszegetik.