Az iszlám jog mára már nem tündököl teljes fényében, de megtalálható néhány helyen, még ha annak csak töredéke maradt élő az ítélkezésben. Némelyek úgy vélik, egyes részeit alkalmazni kell, mert ésszerű, némelyek nem. Ezt sem kívánom vitatni, mert minden egyes kétségeket keltő témában a legjobb az, ha mélyebben utána nézünk. Senkinek sem vált még előnyére, ha alapos háttértudás nélkül alakított ki szilárd álláspontot, s ha bár az éles megkövezések nem olyan viccesen alakultak, mint a Brian élete című filmben, attól még nem ajánlatos vakon ítélkezni, de ugyanúgy elfogadni sem.
Ugyan nem könyvajánló, - kritika a cikk, de szerintem meg lehet említeni a Hegek c. könyvben a történet kibontakozásának fő okát – azt, ami miatt elindult a lavina, csak dióhéjban: főhősünk, egy internetes újság tudósítója (szimpatikus ember) felgöngyölíti az ügyet forrása segítségével, amelyben egy egyetemista nőt halálra köveznek. A lány barátja sajnos muszlim, így egyből rá terelődik a gyanú, amelyet erős bizonyítékok támasztanak alá (SMS-ek, amelyek arra utalnak, hogy a nő megcsalta őt) – a folytatást lásd a könyvesboltok polcán keresgélve. Na, mármost a nőkre vonatkozó büntetés a kövezés volt, amennyiben azt paráználkodáson kapják, így került képbe a saría és a gyanú a barát bűnösségére vonatkozólag. Fel lehet tenni a kérdést, hogy vajon mire gondol az ember, amint meghallja az iszlám jog kifejezést vagy netán a terrorizmus szót, azonnal negatív képek villannak be – természetesen tiszteletem a kivételnek, bár hajlamosak vagyunk előítéleteket gyártani, még ha nem is szilárd meggyőződéssel. Nyilvános kivégzések, megkövezés, lefejezés – ezek mind részét képezték az efféle ítélkezésnek anno és az sem segít, hogy a „fundamentalista” és a „terrorista” szavak rokonná váltak, s hogy ez mennyire jogos vagy megalapozott, azt laikus lévén nem kívánom ecsetelni. Minden esetre ellenzem az előítéletes gondolkodásmódot, még ha bennem is megfogalmazódik egy két mondat, ha meglátok egy mustárszínű nadrágba és köldökig kivágott rózsaszín pólóba bújt férfi egyedet.
Nemrégiben olvastam egy könyvet (skandináv krimi sorozat egyik darabja, Thomas Enger Hegek c. könyve), amelyben erősen középpontba került az iszlámban használatos, mindennapi életet befolyásoló jogrend, az úgynevezett saría vagy ha úgy tetszik sharia. Ez a vallás is erősen monoteista – aki eljutott már a gimnáziumi 9.-es tananyagig történelemből, az hallhatott már egyet, s mást Mohamed próféta tanairól, többek között arról is, hogy nem ám mindig békés úton jártak el a törvénykezésben, és egyik-másik módszerük nem különösebben humánus tevékenység, lásd kövezés. Kötelességemnek érzem kigyomlálni pár fogalombéli zavart, többek között a fentebb említett „iszlámban használatos” kifejezést, amelyet helytelenül írtam. Valójában a saríát az alapvallás egyik aktivista ága támogatja, az iszlamizmus.
Említsünk tehát pár szót a saríáról. A világ egyik legrégebbi ma is élő jogrendszere, s mivel ez Isteni törvény, így megkérdőjelezhetetlen, örök és a modernizáció sem írhatja felül, azaz nem idomulhat a jelenkori mentalitáshoz. Vegyük figyelembe, hogy az iszlámban a törvény és a vallás fogalma erősen eltér az európaiakétól - mondanom sem kell, hogy kis hazánkban is elkülönül a kettő egymástól - míg e keleti vallásban egy és ugyanazt jelenti. Furcsaság lehet még az európai emberek számára, hogy itt a saría-bíróságon mai napig teológusok ítélkeznek, tehát az én értelmezésemben attól függ, hogy valakire milyen büntetést rónak ki, hogy az adott bíró/teológus hogyan értelmezi a törvényt. Valljuk be ez azért érdekes módja az ítélethozatalnak, s az általunk ismert jogrendszeri szemlélettel igencsak nehéz vállalkozás megérteni, hogy az iszlámban miért mit kap a vádlott.
A weboldal tartalmának a másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!
