Lekvár
Tegnap este fél nyolc után pár perccel ért haza a munkából fáradtan, meggyötörten. A szeme alatti táskák most még jobban kirajzolódtak, mint negyvennyolc éve alatt bármikor. Barna bőrkabátját a szék támlájára akasztotta, és leült az asztalhoz. Felesége a hangok hallatára kijött a konyhába és köszöntötte hites urát:
- Szia.
- Szia.
- Mi a kaja?
- Grízes tészta.
- Oké.
- Megmelegítem.
- Oké.
Ezzel meg is beszéltek mindent, amit szerettek volna közölni egymással. A mikrohullámú sütőbe behelyezett porcelán tányér hangja mellett csak a férfi monoton, hangos szuszogásai törték meg a csendet. Három és fél perc feszült várakozás után az asszony kivette a az ételt, és lerakta férje elé az asztalra.
- Na és a lekvár? – kérdezte kissé ingerült hangnemben a férfi.
- Jaj, azt elfelejtettem, hozom máris.
- Oké.
A nő bement az éléskamrába, kihozta azt az üveg baracklekvárt, amelyet pár napja vásárolt a közeli élelmiszerboltban. Odaadta férjének, majd csendesen visszaült a székre. A férfi egy szó nélkül elkezdte lefordítani a fedőt az üvegről, majd mikor teljesen leszedte azt, vakító fényesség szökött a szobába, s egy vérbő, sátáni hang az szólt ki az üvegből: „MEGROMLOTT…”
Na, ez volt az utolsó csepp a pohárban, a férfi felugrott, és egy orbitális pofont kevert le a nőnek. Hol törődött ő azzal, hogy milyen misztikus, alvilági lény költözhetett a lekvárba, aki dermesztő hanggal sokkolja áldozatait. Nem, ez a legkevésbé sem érdekelte. Csak a tény, hogy a neje olyan lekvárral akarja megetetni, amelynek már rég lejárt a szavatossági ideje. Magából kikelve, torkaszakadtából kezdett ordítani a nővel:
EZT MIVEL MAGYARÁZOD, TE ROHADT KURVA?! MINDENNAP AZÉRT GÜRIZEK, HOGY MEG TUDJUNK ÉLNI, TÚLÓRÁZOK, DUPLA MŰSZAKBAN DOLGOZOM, ÉN TARTOM EL AZ EGÉSZ CSALÁDOT, BASSZAMEG! ÉS MIUTÁN HULLA FÁRADTAN HAZAÉREK, NEM HÁROM, NEM KETTŐ, MINDÖSSZE EGY DOLGOT VÁRNÉK EL TŐLED, AZT, HOGY NE ROMLOTT KAJÁVAL VÁRJ, EZ MINDEN DOLGOD, ÉS MÉG ENNEK VÉGREHAJTÁSÁRA SEM VAGY KÉPES??!
Erre az asszony sem hagyta magát:
EZ MINDEN DOLGOM? IGEN, MERT A SZENNYES RUHÁK MAGUKAT MOSSÁK KI, ÉS A TÁNYÉROKAT IS A KISANGYALOK MOSOGATJÁK EL. HÁT NEM! A HÁZIMUNKÁBAN SEMMI SEGÍTSÉGET NEM KAPOK, TE ALIG VAGY ITTHON, A GYEREKEKKEL IS CSAK ÉN FOGLALKOZOM. SZÓVAL NE MERÉSZELJ OLYANOKAT MONDANI, HOGY MINDÖSSZE EGY FELADAT HÁRUL RÁM, MERT NEM IS TUDOM, MIT CSINÁLOK…
Ez a veszekedés nem kis ideig tartott. Mindent egymás fejéhez vágtak. Kemény szavakat, és tányérokat egyaránt. Mire lenyugodtak, már rádöbbentek: nem a lekvár az, ami megromlott…
A weboldal tartalmának a másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!
