Pszichiátria Magazin

Nagy döntést határoztam el magamban. Már nem fogom ölbe tett kézzel várni, hogy a szürke felhő szivárványt szüljön. Ehhez ugyanis nem csak csapadék szükségeltetik, hanem bizony egy kiadós napsütés is, amelynek közvetlen közelében körülbelül 84 évvel ezelőtt jártam utoljára, ám még akkor is annyira rettegtem az UV-sugárzás kellemetlen velejáróitól, hogy nagy ívben ki is kerültem azt, és bújtam vissza szánandó kis egérlyukamba, ahol ugyan hiányoztak a fények és a színek, de legalább biztonságban tudhattam magam. Kényelmes volt és veszélytelen.

 

A monotonitás lényegében teljesen magába szippantott, ahogy az arra specializálódott jármű teszi a csatornák tartalmával, ráadásul a hasonlat is totálisan helytálló, amiért hosszú éveken át hagytam, hogy az agyam kötelességtudóan, gépiesen szippantsa be a híg fost. És ezt észre se vettem igazán. Hazudok. Észrevettem, de élveztem.

 

A sikerorientáltsággal maximum a tankönyvekben található definícióknál ismerkedtem, de egy udvarias fejbólintásnál több időt és energiát nem fordítottunk a kapcsolatunk potenciális előrehaladására. A kudarctól való beteges rettegés sokkal inkább jellemezte cselekedeteim milyenségét, ezért kapaszkodtam bele mindenbe, ami megszokott és megvolt arra a garancia, hogy nincs vesztenivalóm.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így tengettem az utóbbi 84 évemet, amely magába foglalt mindent, ami egy kicsit is távol áll a progresszió akármilyen formájától. Arra koncentráltam, hogy egy minimális fokú pofánrúgás se érkezzen Élet Úr/Hölgy részéről, ám nem voltam hajlandó arra venni a fáradságot, hogy próbáljak belevágni az ismeretlenbe, egy esetleges pozitívabb perspektíva reményében. Hiszen azzal együtt jár a kudarcélmény lehetősége is. Azzal meg persze nem ápolunk túl jó viszonyt, ezért ha lehet, megtartjuk vele a tisztes távolságot.

 

Így érkeztem el arra a rádöbbenésre, hogy hoppá. Fogalmam sincs, hogy kell élni. 84 évnyi intenzív szívverés és lélegzetvétel kivételével a legapróbb életjelet sem adtam magamról a külvilág felé. Az életbiztosításom így elég ironikus fogalommá vált. Szóval ezen szeretnék akkor most változtatni. Kezdő lépésként mondjuk, kérhetnék tőled segítséget, mivel te zártál be az egérlyukba. Tehát segítesz nekem? Segítek. Köszönöm.