Egy Őrző gondolata
Van az a sötét, mely fényből születik, s tisztaságát örökölve szeretetben öleli a föld minden lényét korareggel. Hiába gyalázza por és mocsok, ami a belváros ködét szürkére festi, az nem törik meg. Ekkor szunnyad a gonosz és ébred minden, mi jó. Ebben a kétes, ijesztő és számomra ismeretlenben igyekszem a távoli világ fölé mászni. Tüdőm meg akarná adni magát, sípoló légzéssel könyörületért kiált, de lelkem hajtja tovább az úton. Ódon, öreg, hozzám hasonló emberek számára elképzelhetetlen momentum falai között minden józan észt és ösztönt ingerlő, cseppet sem stabil korlátokon rángatom fel holt testem. Minden zsiger feszül, szív erősen zakatol, de valami még erőt ad és én csak csendben a harcot tudomásul sem véve figyelem, hogyan esik darabjaira a köd s a belezárt gonosz lehullva e tisztátalan földbe ivódik. Ő csak vár, míg újra lemegy majd a nap.
Hogyan tévedtem pont erre? Miért nem futok el? Miért kísértem a sorsom? Azt mondják, akik ismernek, hogy folyton csak a bajt keresem, és mivel úgyis mindenki mindent jobban tud - ha a másik élete a téma -, fogadjuk el ezt, így. Hiába írnám le a magam okát, még talán a tükör sem hinné el. Hopp, de csitt, nyílik már az első virág, mert van, ami bármilyen mocsokban és fénytelen, a gonosztól nedves talajban is képes tisztán ragyogni. Ahogyan zöldell, majd szirmai lassan nyílnak; most fellélegzik végre hát lelkem, bár még testemből kések hada áll ki, de ami valójában én vagyok erősebben él, mint eddig. Mások szerint puszta gyengeség, a szótár szeretetnek hívja, de ugye mindegy a név, ha az illata sosem változik. Az én feladatom védeni, óvni, míg az őrző távol van, egyszerű dolog ez annak, aki valóban erre szánja életét. Körbe ölelem pici kezeimmel, s bár Te apró testemet látod, itt bent egy erős harcos lakik. Mikor magához tér csillogó lelkét villantja felém, köszön és ad hálát szívem egy darabjáért. Nem kérdez, nem kérdezek, mert van az az állapot, mikor szavak nélkül kommunikál két fajtárs, ez is egy ilyen pillanat. Együtt, ketten kitörésre készülünk védelmező cserepéből, hogy létét biztosítva nagy útra keljünk. Halljuk már odakint a tomboló vihar zaját, mely félelemtől zeng, s süvítése a szélnek pusztán a kilincs érintésétől is taszít. Ha igazán figyeltél, tudhatod; ösztönt semmibe véve tépem fel – szinte már ki a keretből – az ajtót, ügyelek a mellettem haladó biztonságára. A magam kedvére nem kelnék útra, de amit megkövetelnek, azt mindig megteszem. Láthatatlanként, a magunk kis rózsaszín szivárvány világában elmélyülve lépkedünk a vértől és ürüléktől bűzölgő belvároson, de mi mégis csak a virágok illatát éltetjük, hiába aszfalt a táj, s a hőmérő sem éppen simogatja a nullát. Van az a képzelet, melyet felnőtt nem ért, gyermek pedig el sohasem feled. Ez segít minket is a nagy úton, cél a bolt, de én mégis csak azon elmélkedek, bárcsak inkább állatként vadásznánk, sokkal méltóbb lenne emberhez, mint ez…
Itt-ott tántorog még egy részeg, kiabál egy kábítószertől elvakult fiatal, de mi mégsem fordulunk vissza. Mindenkinek meg van a maga szerepe, míg a törékeny vezet, addig az erős védelmez. Bárki lát minket azt hiheti; egy testvérpár kalandozik, pedig mi csupán a lét parányi feltételét próbáljuk megszerezni. Sokat gondolkozom rajta, vajon valóban jól csinálom-e, amit teszek, de csillogó őszinte pillantása mindent elárul. Éppen a fecskendőket átlépve, fentről lerepülő szemetet kikerülve már majdnem a biztonságot nyújtó ódon falak közé érnénk, de ekkor hangos üvöltés veszi kezdetét, s az a tiszta szempár most tele rettegéssel, könnyekkel tekint rám. Cselekednem kell, nem is gondolkozom sokat, erősen, de pontosan hozzádobom az ajtót nyitó csomót, s fordulok a hang irányába. Apró lépteit most is hallom fülemben visszhangzani, nem kérdezek, nem kiáltok, csak csendben csókolja fejemet a hideg beton lépcső sarka, forró vér hömpölyög kifelé, hatalmas hajamat megfestve. Már minden tompulni látszik, s még mielőtt elveszíteném végleg, e világgal kapcsolatomat, látom az apró tiszta lélek újra a biztonságot nyújtó otthonában meghúzódva várja a következő őrzőjét.
Patonai Nikolett
A weboldal tartalmának a másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!
