„Űzött vadként suhanok át a köddel teli, sűrű erdőn. Nem értem mi történik, mitől ilyen könnyed s gondtalan az érzés, ami bennem kavarog. Tompa a körülöttem lévő világ, testem súlytalan. Nincsenek kérdések, csupán a tudat, hogy tennem kell valamit. De vajon mit? Kutakodok az elmémben, de csupán üres, fekete falakat találok. Sehol egy rés vagy karc. Homály és sötétség mindenütt, akármerre nézek. Hé, várjunk! Tekintetemet felkapom, tapogatózni kezdek a félhomályban. Hiszen itt vagyok, a fekete szobában. Tapogatnám a rideg, de vonzó falakat, ám nem tudok hozzájuk érni. Kezeim nem engedelmeskednek elmém parancsának, de nem félek, egyszerűen képtelen vagyok félni! Lábaim felmondják a szolgálatot, legalább is valószínűleg, hiszen közel találom magam a nyikorgó fapadlóhoz. Egyáltalán nem érzek semmit. Nem tudom megállapítani az időt, vagy a napszakot. Sőt még a hőmérsékletet sem. Hirtelen megpillantok magam mellett egy darab papírt. Talán egy fénykép. Elég rágondolnom, s máris szemeim előtt terem, teljes egészében. A képen én vagyok. Ha most éreznék, biztosan rettegnék: Vajon hogyan került ez ide? A képet bámulom, s furcsa felfedezést teszek. Az alakom halványulni kezd, és szép lassan eltűnik a papírról. Mintha soha nem is léteztem volna. A fekete szoba mennyezete recsegni kezd, majd egyszerűen összeomlik. Én pedig ott ülök tudatlanul, s várom, hogy az egész épület a fejemre zuhanjon, de aztán nem történik semmi, a ház romjai közt lépkedve rátalálok saját testemre. Élettelen, vérző testemre. S rá kell döbbennem, hogy mindvégig halott voltam. „
A kísértetek létezéséről rengeteg teóriát találhatunk. Többségünk hiszi, hogy léteznek, bár bizonyítani senki sem tudta eddig még. Pontos megfogalmazást sem lelünk sehol, de általánosan úgy hisszük, a kísértet egy halott személy, földön ragadt lelke. Feladata van, és addig nem tud szabadulni, míg véghez nem viszi. Ebből következik, hogy bármit megtesz annak érdekében, hogy szabad legyen, így embereken élősködik ezzel megzavarva életünket. Legalábbis az erre érzékenyebbek életét. Nyikorgó lépcső, mozgó csillár, suttogások. Vajon tényleg léteznek, vagy csak beképzeljük magunknak?
A tudósok minden ilyesfajta jelenséget tudományosan közelítenek meg. Állítják, hogy kísértetek már pedig nem léteznek, csupán az elménk játékának csapdájába esünk. Úgy gondolják, hogy amikor ilyen jelenségeket észlelünk, nem vagyunk olyan állapotban, hogy megfelelően ítélkezzünk a történtekről. Ám rengeteg feljegyzést és bizonyítékot tudhatunk magunkénak, ha utánanézünk hányan készítettek fotókat, hangfelvételeket vagy videókat kísértet járta helyekről. Fényképészek állítása szerint, vannak képek, amiken az előhívatás után halvány emberi árnyékok jelennek meg, esetleg arcok vagy teljesen jól kivehető emberi alakok. Olyan személyek, akik a fénykép készítésének idején, nem voltak ott a helyszínen. Ez nem lehet véletlen. Azt viszont, hogy valójában léteznek-e kísértetek, talán sosem tudjuk meg.
Pszichiátria Magazin
Örök talány
A weboldal tartalmának a másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!
