Agyunk jojó effektusa
Mocskos kis dög az agyunk. Okosan csinálja, mert egy hatalmas troll. Évekig tetteti, hogy küzd valami ellen, ami már nem építő őt, csak rombolja. Nem egyszerű sem az elhatározás, sem a folyamat, úgy értem, nehéz kiszakadni egy konstans állapotból. Az agyunk viszont képes elhitetni velünk, hogy kitartóan küzd, és nem hagy cserben. Addig, amíg egy nap arra ébredünk, hogy igen, vége! Vége az évekig tartó harakirinek, önsanyargatásnak, mindennemű agonizálásnak. Mert szabadok vagyunk. Ha ez jó érzést biztosít számunkra, akkor mégis mi a túrót élvez az agyunk azon, hogy akár egy jelentéktelen pillanat töredéke alatt olyan természetességgel csöppen vissza szerencsétlen állapotába, mintha el se mozdult volna onnan?! Tényleg ennyire egyszerű lenne? Olyan ez, mint a diéta? Évekig tartó sanyargató koplalás után megengedünk magunknak egy kis falat habos tortát, máris visszadagadunk seperc alatt?
Hogyan védekezzünk?
Ahogy mondani szokás: Legjobb védelem a megelőzés. A legjobb, ha meg se hízunk – avagy bele sem keveredünk egy számunkra kevéssé profitáló szituációba. Ezt nem kell részletezni. Ám mi van akkor, ha már nyakig benne vagyunk? Őszintén? Nem tudom! Lehet próbálkozni egy kis ezzel, egy kis azzal, mint például az „az idő minden sebet begyógyít” módszerével, az elfojtás, az ignorálás, a pótcselekvések keresése, vagy mindezek együttes praktikájával, de végső soron gondoljunk már bele… mennyire eredményes mindez, ha ezek kollektív erejét is meg tudja ingatni egy teljes mértékben jelentéktelen momentum is? Ugye ugye, nem tűnik túl stabil projektnek. Félreértés ne essék! Ezek kiindulópontnak, és motivációs erőnek elengedhetetlen kellékek, mindössze annyi, hogy eszköz-, és ne célként kezeljük őket. Nem ők lesznek a megoldás.
Akkor mi lesz a megoldás?
Még mindig nem tudom. Gondolom mindenekelőtt nem kéne feladni és beletörődni, hogy ez úgysem fog megváltozni. Azt is gondolom, hogy ez nem 100%-osan irányítható folyamat. Meg valami olyanra kell rátalálni, ami által világossá válik számunkra, hogy valójában az az igazi pótcselekvés, amire eddig kerestünk egy „pótcselekvést”. Persze ez csak feltételezés, ha tudnám ennek megoldását, most nem ennek fejtegetésével foglalkoznék. Aki esetleg garantált sikerű módszer birtokában van, annak szeretnék gratulálni. (És elkérni a receptjét.)
A weboldal tartalmának a másolása tilos, szerzői jogvédelem alatt áll.
Okostelefonoddal, már utazás közben is olvashatsz minket!
